Mexikó két tűz között, az elnök harapófogóba került

Donald Trump Mexikót a kínai merkantilizmus trójai falovának tekinti – fogalmazza meg egyetlen frappáns mondatban az Economist az új elnök meglehetősen ellenséges magatartását déli szomszédjával szemben, és el kell ismerni, valami alapja van a megállapításnak. Hogy a mítoszba hajló kínai termelési túlkapacitásnak mennyi a valóságmagja, más lapra tartozik, de az tény, hogy Peking az Egyesült Államokkal szabadkereskedelmi megállapodás alapján üzletelő Mexikót nemcsak remek kereskedelmi és befektetési partnernek tekinti, de az Egyesült Államok exportelőszobájának is, ablaknak, ahol be tud jutni a házba, ha már az ajtón kidobták.  

Amióta Trump elnök 2018-ban megindította a kereskedelmi háborút Kína ellen, a kiskapurendszer miatt kialakult feszültség csak fokozódik. Bár Biden nemcsak folytatta, de rá is erősített elődje protekcionista politikájára, a Fehér Ház régi-új ura már hivatalba lépése előtt egyértelművé tette: sokkal drasztikusabb eszközökkel folytatná a harcot, mint azt a most leköszönő elnök, vagy akár saját öt évvel ezelőtti önmaga tette. Ezek közé tartozik a szabadkereskedelmi egyezmény felrúgása is – amennyiben úgy látja, hogy Mexikó a saját érdekeit szem előtt tartva átjáróvá változtatja magát Kína és az Egyesült Államok között. 

Mexikó az elmúlt években kétségbeesetten próbált megfelelni az amerikai elvárásoknak. Extravámokat vetett ki a kínai fémek behozatalára, hogy elkerülje a dömpingvádat, majd úgy szabályozta a továbbáramlást, hogy kikötötte: kínai nyersanyag nem mehet át az Egyesült Államokba, az acélt és a többi árut először a saját területén feldolgozza, és csak a kész termékkel kereskedik az USA felé. Ez azonban már Bidennek is kevés volt, Trump számára pedig csupán megmosolyogtató apróság: az új elnök szerint a probléma már sokkal súlyosabb a nyersanyagexportnál.  

Kína-fóbia felpörgetve 

Tény, hogy a kereskedelem sokkal kifinomultabbá vált. A kínai vállalatok nem klasszikus tranzitországnak igyekeznek használni Mexikót, hanem befektetési célpontnak, olyannak, ahol gyártani vagy összeszerelni lehet azt a terméket, amit aztán az Egyesült Államokban tudnak értékesíteni. A tét nagy: Mexikó 2023-ban az USA vezető importőrévé vált.  

A legnagyobb rettegést az Egyesült Államokban (Európához hasonlóan) a kínai elektromos járművek jelentik. Biden elnök merész húzással 100 százalékos extravámot vetett ki a behozatalukra, így (miután a tarifák a mexikói termékekre nem vonatkoznak) a figyelem még inkább a mexikói gyárakra és összeszerelő üzemekre terelődött. Csakhogy sok mindent egyelőre nem lehet látni. A JAC úttörő volt, és évek óta egy mexikói vállalattal közösen működtet összeszerelő üzemet, az igazi ragadozó BYD azonban még csak most kezd építkezni Mexikóban, évi 150 ezer jármű gyártásának szándékával.  

A problémát tehát elsősorban nem az autógyártók, hanem az alkatrészben utazó vállalatok jelentik: míg 2018-ban még csak nyolc kínai gyártó volt Mexikóban, napjainkra több mint húsz. Ezek segítenek abban, hogy a kínai autógyártók megfeleljenek a szabadkereskedelmi egyezmény azon kitételének, amely szerint az Egyesült Államokba érkező mexikói járműveknek 75 százalékban a déli szomszédban kell készülnie. És többek között ez az, ami nagyon csípi Trump szemét: az USA-ban egyébként is tomboló Kína-fóbia elmossa a különbséget a kínai vállalatok által és a Kínában készült termékek között, az új amerikai vezetés pedig úgy véli, ebben az esetben ha valami törvényes, akkor addig lehet változtatni rajta, amíg végül törvénytelenné nem válik. Drasztikus megoldásként, de első helyen szerepel a szabadkereskedelmi egyezmény eltörlése Mexikóval. A paktum felülvizsgálatára legközelebb 2026-ban kerül sor, ám ha Trump a jól bevált „nemzetbiztonsági aggályokra” hivatkozik, amellyel gyakorlatilag külpolitikai problémává teszi a kínai autóipart, akkor sokkal hamarabb véget vethet az együttműködésnek Mexikóval. 

Totális csapdahelyzet 

A mexikói kormány kétségbeesetten igyekszik kimászni a kelepcéből. Égetően nagy szükségük van a kínai befektetésekre és kereskedelemre, de létfontosságú számukra az Egyesült Államok szabadkereskedelmi megállapodása is, amely hatalmas előnyhöz juttatja őket. Időnként megfeledkeznek az Amit szabad Jupiternek… könyörtelen igazságáról, és arra hivatkoznak, hogy az Egyesült Államokba irányuló külföldi közvetlentőke-befektetések (FDI) sokkal nagyobb volumenűek, mint a Mexikóba áramlók. Ebben igazuk van, de Trump emberei dühösen máris azzal vágnak vissza, hogy míg az USA-ban a kínai befektetések folyamatosan csökkennek, addig Mexikóban nőnek – 2013 óta immár 13 milliárd dollár értékben.  

A történet Mexikó számára sötéten egyszerű lett: vagy meggátolják valahogyan a kínai termékek (eddig törvénynek megfelelő) átáramlását a határon, vagy Trump haragjával és a szabadkereskedelem eltűnésével nézhetnek szembe. Claudia Sheinbaum mexikói elnök már létrehozott egy testületet az Egyesült Államok lecsillapítására, amely a külföldi befektetéseket veszi szigorúan górcső alá, gyakorlati ötletet azonban eddig csak egyet tudott megfogalmazni: ahhoz, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, a Kínából importált alkatrészeket Mexikóban gyártottakkal kell helyettesíteni. Ez azt jelentené, hogy az országnak többek között saját akkumulátor- és chipgyártási kapacitásokat kellene kiépítenie, behúzva az USA által nem szankcionált külföldi vállalatokat is. Ez azonban elérhetetlen célnak tűnik: az ilyen jellegű beruházásokat a mexikói kormány nem tudja anyagilag támogatni, márpedig pénzügyi ösztönzők nélkül senki nem fog belevágni egy ilyen kockázatos kalandba. Senki, kivéve Kína, akit viszont Washington nagyon nem szívesen lát a hátsó udvarában. Arról nem beszélve, hogy vannak olyan termékek (alapvetően a nyersanyag-dominancia miatt), amelyek kizárólag Kínából szerezhetők be. Vagyis Mexikónak nincsenek meg az autóipari gyártáshoz szükséges kiterjedt és Kínát kihagyható ellátási láncai – anélkül pedig a terv csak terv marad. 

Trump eddig remekül taktikázik: elnökké választása előtt mindenre lő, ami neki nem tetszik, mindezt úgy, hogy egyelőre tét nélkül teheti. Kanada és Mexikó esetében azonnal 25 százalékos vámokkal fenyegetőzött, amennyiben a két ország nem állítja meg a határon áthaladó illegális migránsokat és a kábítószer-csempészetet. Ez csak az egyik probléma. Amennyiben Mexikó le is küzdi, egy Kína elleni csatában akkor is óriási sebet fog kapni a gazdasága, ha megmarad a szabadkereskedelmi megállapodása az Egyesült Államokkal. A helyzet megoldása egyedül Trump jóindulatán múlik, addig azonban, amíg nem elnök, erre nem fog sor kerülni. Addig Mexikó vigasztalódhat azzal, hogy a kanadaiak jelen pillanatban sokkal rosszabbul állnak nála: a 25 százalékos vámok mellett Trump még az annektálással is idegesíti őket. Mexikó esetében ez legalább fel sem merül.  

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/AP/Evan Vucci

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.